Megérkezett az első novella, amely külső szemlélő meglátása alapján íródott. Véleményeket persze nem kötelező írni, de örülnék pár megjegyzésnek. :D
Aria
Grace
Szerda reggel volt, mikor Matt meghívást kapott a Seventeen Magazine szerkesztőségétől egy interjúra. Készségesen igent mondott és lebeszélte a találkozó időpontját és témáját a szervezővel.
Az adott helyre időben ért oda, sőt még egy keveset várnia is kellett mire megjelent Alison Breakwans a riport készítője, és Robert Pattinson.
- Szóval Matt… - sóhajtott fel a nő, ám mappája tartalmának átvizsgálásából egy pillanatra sem emelte föl tekintetét. – Annyi lesz a dolgod, hogy válaszolsz pár kérdésünkre, ahogy Robert is. – intett az említett felé.
- Sejtettem. – nevetett fel ízlésesen, de látszólag a többiek nem vették a lapot, így inkább elhallgatott.
Az interjú megkezdődött. A szokásos kérdéseket kapta mind a két férfi, ahogyan azt megbeszélték nemrég. A felénél járhattak a beszélgetésben, mikor halk kopogás hallatszott. Matt az ajtó felé kapta a tekintetét.
A belépő lány egyből eszét vette. A mozgása fantasztikus volt, csípője csak úgy ringatózott járás közben. Egészen Alison székéig lépkedett, majd megállt és félénken megszólalt. – Helló Alison! Remélem nem zavarok, de beszélnem kell Robert –el… Eléggé fontos lenne. – bájologott.
- Persze Kristen! – vigyorgott rá. – De hamar hozd vissza!
Robert felállt a helyéről és Kris -hez lépett. Átfogta a derekát és kivezette a szobából. A lány odakint nem bírta tovább, hatalmas pofont kevert le szerelmének, és hangot is adott nemtetszésének. Matt zavartan fordult el, de nem bírta megállni, hogy semleges maradjon. Fülelni kezdett, ahogy Alison is, ám utóbbinak hirtelen megcsörrent a mobiltelefonja, így kiviharzott a helyiségből.
- Hogy tehetted? – kiabált Kristen kikelve önmagából. – Miért csaltál meg?
- Én nem csaltalak meg! Kristen, ezt meg honnan a jó bánatból szakasztottad? – emelte fel hangját Robert is.
Matt pár percig tűrte a hangoskodók szópárbaját, végül utánuk ment. Odabattyogott a vitatkozókhoz és próbálta lenyugtatni őket. Azzal érvelt, hogy holnapra mindenki tudni fog az esetről, és hogy valószínűleg nem kis letolást kaphatnak majd az ügynökeiktől. Ám Robert leintette Matt –et és kérdőre vonta Kristent, kinek már patakzottak a könnyei. Matt nem hagyta annyiban a dolgot, Rob vállára tette a kezét és így szólt;
- Haver, ennek nem lesz jó vége… Fejezzétek be!
Robert lerázta a kezét. – Nem vagyok a haverod! Világos? - Matt két lépést hátrált és vágott egy fintort. De ellenséges valaki. – gondolta.
Kristen nekidőlt a falnak és mély levegőt vett. – Tudod Robert, én sok mindent kibírok, de azt az egyet nem tűröm, hogy a képembe hazudsz! – nagyot nyelt. – Végeztünk! – azzal ellökte magát a barackszínű faltól, s a lift felé sietett.
- Gratulálok! – üvöltötte Matt képébe Robert, miután Kristen elhagyta az emeletet. – Ha nem szólsz közbe, akkor talán nem így alakul!
- Bocsánat, de azt hiszem ez nem az én hibám. – rökönyödött meg Matt. – Figyelj ember, én nem tudom, mi van kettőtök között, mivel most találkoztunk először, de marhára nem én szúrtam el a dolgokat, hanem Te. – mutatott rá a tényekre. Robert összeszűkült szemekkel meredt Matt –re és karba fonta a kezét.
- Matt, nem tudom ki vagy, nem is akarom tudni, de egyet jól jegyezz meg! Kristenért bármire képes vagyok, bármire! – emelte fel mutatóujját. – Szeretem őt, de a Te kis akciód jól betett, ugyanis végig sem hallgatott!
- Állj le! – szólt közbe Matt. – Ha megcsaltad, azt már nem magyarázod ki… - motyogta. Matt nem volt az erőszak és hasonlók híve, nem lehetett könnyen kihozni a sodrából, de ennek a Robert Pattinson –nak tíz perc alatt sikerült. Egy ember nem volt, kit ne csípne, mostanáig.
Robert Pattinson, szereztél egy ellenséget! – gondolta magában, s legyintve egyet elhagyta az emeletet, majd az épületet is.
Ahogy kiért a parkolóba, meglátta Kristent a kocsija előtt zokogni. Odament a lány mellé, leguggolt és mosolyogva megszólította.
- Matthew Lanter, de szólíts csak Matt –nek! – kinyújtotta a kezét. A lány felnézett az arcába és elfogadta a segítséget. Matt felhúzta a földről, s hetykén nekidőlt Kris autójának.
- Én Kristen vagyok, Kristen Stewart, de szólíts…
- Kris –nek, ha jól sejtem. – bökött rá Matt. A lány elnevette magát és szipogva bólintott. – Szóval, Kris… Nincs kedved bekapni valamit? – vetette föl az ötletet a fiú. A vigyor arcán egyre szélesebb lett. Kristen belement a közös ebédbe, és megeskette Matt –et, hogy ő fizet, ugyanis egy lyukas garast sem hozott magával. Matt szemét forgatva mondott igent. Rábeszélte a lányt, hogy az ő autójával menjenek kajálni.
Az út az Unicornoig hamar eltelt, egész idő alatt jókat nevettek és ugratták egymást. Matt egyszer rákérdezett a Robert témára, de Kris megkérte, hogy hanyagolják ezt a dolgot, mert nem akar ezen bánkódni, legalábbis amíg Matt társaságát élvezheti. Ez a fiú személyes célzásnak vette, s a nap további részében próbált Kristen kedvére tenni.
A jól sikerült ebéd után elmentek fagylaltozni, s ez alatt végig beszélgettek. Meglepő módon Kristen egyszer sem gondolt Robert –ra, és ez meglepte őt, de valahogyan örömmel is töltötte el. Egy kicsit úgy érezte szabad, nem kötik gúzsba a kezét, ám valami mégis hiányzott neki, sajnos ő maga sem tudta mi az.
Este hét óráig szórakoztak, mikor Kristen fejfájásra hivatkozva hazavitette magát Matt –el. A fiú és ő telefonszámot cseréltek, Kris megígérte neki, hogy holnap délután felhívja, hiszen nagyon élvezte a mai napot is.
Matt egy kicsit kábán dobta le magát a nappaliban. Mosolyogva gondolt vissza az egész napra, amelyet Kristennel tölthetett. Boldog volt, mert úgy érezte, ebből lehetne több is, már ha Kris szeretné. Az biztos, hogy Matt habozás nélkül menne bele. Megtetszett neki a lány, és kicsit vágyott is rá… Erős érzés volt, de még nem szerelem…
Még. – gondolta.
Másnap reggel Kristen kissé nyűgösen kelt, de amint eszébe jutott a mai napra tervezett program, egyből felragyogott az arca. Kezébe vette Apple márkájú telefonját és csodálkozva vette figyelembe, hogy egyetlen egy nem fogadott hívás sem érkezett Rob –tól, annak ellenére, hogy ilyenkor már régen riasztani szokta a zsarukat. Ekkor rádöbbent Kris, hogy Robert nem fogja keresni őt. Tegnap szakítottak. A lány lelombozódott, s visszafeküdt az ágyba, hogy az álmok elfeledtessék vele a valóságot.
Matt már korán reggel - vagyis inkább hajnalban – kedvenc kávézójában állt sorba. Még két ember volt előtte, percek kérdése és megkapja a napi adagját, hacsak nem romlik el a kávégép… Ismét. A sorban várakozó személyek egy emberként adtak hangot nemtetszésüknek, ám Matt csendesen és nyugodtan távozott.
Megmosolyogta a pultos lány balszerencsés viselkedését, s beült az autójába, hogy a fotózásra menjen. Parányit felhúzta az agyát, mikor a forgalmat irányító lámpa egy másodperc alatt váltott zöldről pirosra, akadályozva ezzel útját.
Alig maradt öt perce, hogy időben beérjen a stúdióba, de nem búslakodott, inkább erősebben nyomta a gázpedált, de csak egy csöppet, éppen annyira, hogy a rendőrök nem figyeljenek fel rá, és ne vigyék be korai ámokfutás miatt.
Végül sikeresen beért a fotózásra. Az első képen persze hogy félmeztelenül kellett szerepelnie, ahogy az azt követő huszonhárom fotón is. Az évek során eléggé ráunt arra, hogy mindenki a felsőtestét fotózgatja, de ha ez kell az embereknek, ezt adja. Nincs választása… Sajnos.
A fotózás véget értével megszólalt a telefonja. Unottan a kijelzőre pillantott, s amint meglátta a felvillanó nevet, felkapta a készüléket, s beleszólt.
- Matt Lanter…
Fél órával később Kristen éppen a hullámvasút felé vette az irányt magával húzva Matt –et, aki halálos nyugalomban szürcsölgette a kóláját és azt tervezgette, hogy ha elfogy, vesz még egyet csak nagyobb pohárral.
- Gyere már!
- De megőszülök, mire sorra jutunk! Nézd mennyi ember áll ott! – mutatott a tigris szája felé, hol a vasút bejárata volt. Kristen megforgatta a szemeit és beállta a sorba.
- Két választásod van, én az elsőt ajánlanám… - piszkálgatta körmeit, mire Matt sóhajtva kidobta az üres papírpoharat a kukába és Kris mögé állt.
Vagy huszonöt percet szobroztak a tömegben, mire bejutottak a kocsikhoz. Kris nem akart előre ülni, de túlságosan hátulra sem, ezen egy kicsit vitatkoztak. A srác, aki indította a hullámvasutat türelmetlenül kiáltott nekik oda, hogy azonnal üljenek be. Kristen csak vigyorgott, s az utolsó két helyet lefoglalta. Matt bepattant mellé.
- Imádkozz, hogy ne rókázzak! – figyelmeztette a lány.
- Miért is kellett megennünk egy óriáspizzát? – ironizált Matt.
- Éhes voltam. De Te is! – elindultak. Kris vigyora egyre halványabb lett, ahogy emelkedtek.
Az utolsó pillanatban megmarkolta Matt kezét és az út végéig görcsösen szorongatta, közben végig sikítozott.
- Szóval Kris fél a hullámvasúton… - morfondírozott Matt miután sikeresen átjutottak a kordonokon, és a céllövölde előtt kötöttek ki.
- Nem félek, csak ha magasban vagyok, előtör az apakomplexusom.
- Félsz!
- Nem.
- Félsz!
- Nem félek! – vágta oldalba Matt –et.
- Valld be, hogy paráztál!
- Nem… Ez egyszerű… - hangosan fújtatott. – A fenébe… Oké, féltem! Most örülsz?
- Hát… - vigyorgott Matt. – Kicsit igen…
Pompás! – gondolta Kris, de azért az ő szája is mosolyra húzódott.